Sam Walton egy vérbeli vállalkozó, valamint a Walmart alapítója, aki egy egy fiókteleppel rendelkező kis regionális cégből, a világ egyik legnagyobb kereskedelmi vállalatát építette fel. A cége megszállottjaként, minden percet annak fejlesztésével töltött.

Ez tette őt a világ leggazdagabb és legsikeresebb emberévé. Különösen megdöbbentőek az utolsó szavai, amelyeket halálos ágyán családjának mondott: „I blew it“, ami azt jelenti: "Elszúrtam".

Ha egy pillanatra átgondoljuk, akkor már nem is olyan meghökkentő ez a dolog. Sam Walton az utolsó néhány percében rájött, hogy ritkán tette meg azt, ami a legfontosabb: kevés időt töltött azokkal az emberekkel, akik számára a legfontosabbak.

A meghatározás kérdése

Mit jelent Ön számára a siker? A duzzadt bankszámlát, a tökéletes testet, a márkás autót, egy hatalmas házat vagy más vagyont, amelyet felhalmoz élete során? Ezek a dolgok gyönyörűek, de nem jelentenek semmit. Amit manapság elfelejtünk, amikor nézzük a gazdag és jól öltözött embereket, valamint vágyunk arra, hogy mi is azok legyünk: egy megbánás nélküli, teljes élet az, amikor annyi időt töltünk el számunkra fontos emberekkel, amennyit csak lehet, az érzéseinket megoszthatjuk velük, valamint nagyszerű élményeket szerezhetünk együtt.

Memento mori

Amikor a győztes tábornokok visszatértek a fővárosba az ókori Rómában, egy városon áthaladó diadalmenetet szerveztek nekik. Mindenki őket ünnepelte, ezért nagy volt a hatalomvágy iránti kísértés. Ennek megakadályozása érdekében a tábornokok mögött egy szolgáló állt, aki a diadalmenet során azt kiáltotta: „Memento mori“ az az: „Emlékezz a halálra“.

A kemény valóság

A végtelen technológiai lehetőségek korszakában egyre inkább figyelmen kívül hagyjuk azt, ami igazán fontos. Manapság sokaknak olyan célja van, amely egyáltalán nem az övék. A szépség elérésére, a hatalom megszerzésére törekszünk... De ezek a dolgok nem azok, amelyeket legbelül igazán akarunk, hanem a társadalom által elvártak.

Legértékesebb tulajdonunk

Amit leginkább figyelmen kívül hagyunk, az az idő. Mindenkinek csak véges mennyisége van, és senki sem tudja, mennyi maradt. Mégis úgy élünk, mintha korlátlan időnk lenne. Ez leginkább a napi priorításban nyilvánul meg. Időt pazarolunk olyan dolgokra, amelyek számunkra semmit sem jelentenek, vagy éppen boldogtalanná tesznek.

Sokak számára a pénzszerzés sokkal fontosabb, mint hogy időt fordítson az igazán fontos dolgokra. Végül mindenki megbánja, hogy nem töltött elég időt ezekkel.

"Bárcsak többet dolgoztam volna." - ez még nem volt az utolsó szava senkinek. Karácsony közeledtével gondolkodjunk el ezen, és tudatosan fordítsunk több időt a számunkra legfontosabb emberekre.